A tánc jelen tud lenni bármilyen érzésünk nyomában, félelmeink szűkölő terében, mindennapjaink artikulált és artikulálatlan mozdulataiban. Igazi megjelenési formája azonban az öröm, s ez fordítva is igaz: öröm a tánc kezdete. Schiller ódaként értelmezte az örömöt, s az ódáról tudható még az is, hogy ünnepi műfaj, amelynek különösen vallásos formája a himnusz. Amikor még az ünnep jelenlétet követelt, vagyis nemcsak a ruha vált ünnepivé, hanem maguk a résztvevők is; amikor az emlékezés még nem merült ki egy régmúltra fókuszáló aktusban, közhelyszerű beszédben, hanem rituális- szertartásos eljárások révén tárgyának elevenjéig hatolt, valósággal megjelenítette azt, akkor az ünnep és a tánc még egymásnak voltak rendelve, még egymást feltételezték. A Himnusz című előadás tánc és ünnep kapcsolatát járja körül. Az előadás két egyenrangú pillére a zene és a tánc: egyfelől a kortárs zenét és Erkel Ferenc korának zenei világát, másfelől pedig a néptáncot és a kortárs táncot ötvözi.
(Foto: Dusa Gábor)
Előadók: Bodor Ildikó, Bonifert Katalin, Lázár Eszter, Soós Gyula András, Vida Gábor, ifj.ZsuráfszkiZoltán Zenészek: Bakai Márton, hegedű; Pribay Valéria, cselló; Szalay Tamás, nagybőgő Zeneszerző: Bakai Márton Jelmez: Túri Erzsébet Fény: Lendvai Károly Koreográfus-rendező: Juhász Zsolt
