|
Himnusz
Ünnep-szindróma
Szemmessy Kinga kritikája a Himnuszról
Húsvétra Kinder tojás, szülinapra léggömbeső, karácsonyra öt nyelven beszélő girland – ünnepelünk.
Kívül csinosan, belül pedig érdektelenül, pihenve a megszokásokban.
A Duna Táncműhely remek időzítéssel, a decemberi nagybevásárlás közepette óva intő előadással
mutatkozott be a Szépművészeti Múzeumban. Mi meghitt, és mi megjátszott? Vajon ki merünk nézni a pezsgőspohár mögül, amikor az újév nyitányaként felcsendül a Himnusz?
www.ellenfeny.hu 2011.január.02
Barlang
A lélekbarlang szexepilje
Szoboszlai Annamária kritikája a Barlangról
Az ásványok és ércek rajzolatát idéző szürke női ruhák és a férfiak összefestett-maszatolt katonai gyakorlónadrágja, testhezálló, hosszított ujjú pólója sápadtabb, „csontosabb” kortárs arcot kölcsönzött az együttesnek, akárcsak a mód, ahogy a kiérleltség és a kamera „kísérletező” esetlegessége egységbe fonódott.
www.tanckritika.hu, 2010. 02. 27.
Egy nagy falat
Halász Tamás kritikája a Barlangról
Szent Antal alakját, történetét idézi a tizedik születésnapját ünneplő Duna Táncműhely bemutatója. Sajátos élmény, hogy nem lelni az egyetlen főalakra, az egyetlen sorsára. Eleven, sokarcú közösségtörténetet látunk.
www.kultura.hu, 2010. február 25
Amikor a kettő egy
Péter Márta interjúja Juhász Zsolttal
www.tanckritika.hu
Tükörmély
Pygmalion-variációk
Czékmány Anna kritikája a Tükörmélyről
Nehéz lenne számot adni arról, hogy a Pygmalion mítosznak hány adaptációja, újraértelmezése született az elmúlt pár ezer évben. A teremtménye iránti szerelméről elhíresült művész története volt már a kielégíthetetlen, mindig tökélyre vágyó alkotó allegorikus meséje, az önmagában egy másikat, egy nőt hordozó férfilélek szimbóluma, a benne megjelenő utód nélküli szerelem miatt a terméketlen művészet hasonlata – és még hosszan folytathatnánk a sort. A Pygmalion-történet úgy tűnik olyan váz, amely számos alkotónak biztosított lehetőséget, hogy segítségével elemezze az emberi psziché rejtelmeit, “tisztázza” férfi és nő, alkotó és műalkotás viszonyát.
(Juhász Zsolt: Tükörmély - Duna Táncműhely)
A CSŰR
MAGYAR NEMZET
A pokoljárás kunyhójában
-TÁNC-
2003.03.10 Margittai Gábor
Vendégszerető
ELLENFÉNY
Helmeczi Hedvi kritikája a Vendégszeretőről
Panelablak reluxával, sivár, funkcionális bútorok, egy ágy, egy szék, csap a falon. Férfi tombol pengő sarkantyúval középen. Rendben, legyen szó egy magányos férfiről. És az alapvetően néptánc által kínált formák (szóló, botostánc, párostánc stb.) lineáris történetbe helyezésével biztosítható a kerülő, hogy nemcsak a táncosok virtuozitásáról bizonyosodunk meg, hanem ezek állapotrajzokká is töltődnek: a koreográfia ezért szétcsúsztatja a néptánc merev szabályait, a dramaturgia pedig erőteljes helyzeteket teremt.
(Juhász Zsolt: Vendégszerető - Duna Táncműhely)
A tizedik vőlegény
ELLENFÉNY
Kortárs néptánc?
Szúdy Eszter kritikája a "A tizedik vőlegényről"
A zenészek a színpadtér jobb oldalán elhelyezkedve, hangolás közben vörösbort iszogatnak. Máris otthonos a hangulat. (Egy pohárkával biz’ nekünk is jólesne!) Borospincében vagyunk – jelzik a színhelyet a félsötétből előderengő hordók, amelyek mélyéből kalapos, nyalka férfiak bukkannak fel, öltönyben, nyakkendősen, ahogy a kivételes eseményhez dukál. Mert legénybúcsúra gyűltek össze a barátok. Előbb csak felsőtestükkel “járják”, aztán jobb lábukat a hordó oldalához csapva, dinamikusan tekerik, csavarják az erdélyi legényes motívumait.
(Juhász Zsolt: A tizedik vőlegény – Duna Táncműhely)
Infant
ELLENFÉNY
Gyerekcípő és csizma
Hercku Ágnes kritikája az Infant előadásról
Infant. Vajon miért? Csak a darab első fele kapott volna címet? Vagy a koreográfus, Juhász Zsolt begin_of_the_skype_highlighting end_of_the_skype_highlighting elképzelése szerint a szereplők mindvégig gyermekek, akik ki-kikacsintanak a felnőttkorból? Utóbbira a szórólapon idézett Szőcs Géza versrészlet („Ott alszik benned, érzed, mint egy kis belső medve, add rá, hogy meg ne fázzon, és legyen élni kedve, add rá a benned alvó gyanútlan kis gyerekre, ki benned forgolódik csak forgolódik egyre”) enged következtetni, előbbire pedig maga az előadás.
A háttérben kis dobogó, rajta egy parasztház szobabelsője, benne fiatal pár ül. Ők kísérik zenével az előadást, időnként pedig rövid némajátékkal életképeket villantanak fel. Előttük, középen fél méter magas, körbejárható dobogószínpad áll, melyet szivacs-szőnyegek vesznek körül, megtoldva a színpad méreteit és megkönnyítve a dobogóról induló eséseket, ugrásokat.
(Juhász Zsolt: Infant - Duna Táncműhely)
|
