header1.jpg header2.jpg header3.jpg header4.jpg header5.jpg header6.jpg header7.jpg header8.jpg header9.jpg



Duna Táncműhely

Nyelv:

Ködből, csöndből

 

FÉNY ÉS HANG
Kovács Natália kritikája a "Ködből, csöndből" előadásról

Ez a létben vegetáló, szenvedő személy ugyanis, akinek a tudatalattijába betekintést nyerhetünk, egyben egy felbomló én is, aki nem találja önazonosságát, saját egységét.
www.tanckritika.hu,  2014. március 10.

 


A csend szigetei

 

EGYÜTTLÉT

 

András Felícia kritikája a "A csend szigetei" előadásról

Két esetben válhat igazán nehézzé egy előadás reflexiójának megírása. Egyfelől, ha a mű kevésbé nyeri el a néző tetszését, másfelől pedig akkor, ha a befogadó valami kiemelkedő dolog megszületésének lehet tanúja. A Bethlen Téri Színházban bemutatott A csend szigetei esetében vitathatatlanul a második eshetőség áll fenn. A Duna Táncműhely új darabja kiemelkedő táncelőadás, és nem pusztán a kortárs színpadi néptánc elkötelezettjei számára.

www.ellenfeny.hu, 2013. április 13.

 

TE Ott ÁLLSZ, AZ ÚT VÉGÉN...

 

Kutszegi Csaba kritikája a "A csend szigetei" előadásról

A csend szigetei című kettős határozottan (újra) meggyőzött arról, hogy valódi, releváns értéket alkotni-előadni csakis megalapozott (technikai) tudással és alapos (művészi) elmélyüléssel lehetséges.

www.tanckritika.hu, 2013. április 9.

 


Ami a szívedet nyomja

 

 

 

KINEK KELL EGY KILÓ BÉLYEG?

 

Kutszegi Csaba kritikája az Ami a szívedet nyomja előadásáról

Juhász munkái akkor is ízlésesen pasztellesek, ha harsány színekkel dolgozik. Ez utóbbi a jelmezekre, cuccokra igaz,

a színpadi kamaszokban viszont nincs igazi tök-idióta-dilis állatság, amit én – kamaszként kamaszokról szólván – kicsit azért hiányolok.

 

 

 



 

CSIZMÁSOK, BALETTCIPŐSÖK, MEZÍTLÁBASOK

 

Kutszegi Csaba: 3 tanulmány

Kutszegi Csaba három, a Színház folyóiratban megjelent írását Vida Virág e-book kötetbe szerkesztette.

Közös a dolgozatokban, hogy mindhárom 2011-ben született, és egy-egy jelentős táncműfaj (sorrendben: a néptánc, a balett és a kortárs tánc)

aktuális állapotáról készül bennük gyorsfelvételt.

 

 


 

 

Himnusz

 

Ünnep-szindróma

Szemmessy Kinga kritikája a Himnuszról

Húsvétra Kinder tojás, szülinapra léggömbeső, karácsonyra öt nyelven beszélő girland – ünnepelünk.
Kívül csinosan, belül pedig érdektelenül, pihenve a megszokásokban.
A Duna Táncműhely remek időzítéssel, a decemberi nagybevásárlás közepette óva intő előadással
mutatkozott be a Szépművészeti Múzeumban. Mi meghitt, és mi megjátszott? Vajon ki merünk nézni a pezsgőspohár mögül, amikor az újév nyitányaként felcsendül a Himnusz?

www.ellenfeny.hu 2011.január.02

 


Barlang

 

A lélekbarlang szexepilje

Szoboszlai Annamária kritikája a Barlangról

Az ásványok és ércek rajzolatát idéző szürke női ruhák és a férfiak összefestett-maszatolt katonai gyakorlónadrágja, testhezálló, hosszított ujjú pólója sápadtabb, „csontosabb” kortárs arcot kölcsönzött az együttesnek, akárcsak a mód, ahogy a kiérleltség és a kamera „kísérletező” esetlegessége egységbe fonódott.

www.tanckritika.hu, 2010. 02. 27.

 

 

 

Egy nagy falat

Halász Tamás kritikája a Barlangról

Szent Antal alakját, történetét idézi a tizedik születésnapját ünneplő Duna Táncműhely bemutatója. Sajátos élmény, hogy nem lelni az egyetlen főalakra, az egyetlen sorsára. Eleven, sokarcú közösségtörténetet látunk.

www.kultura.hu, 2010. február 25



Amikor a kettő egy

Péter Márta interjúja Juhász Zsolttal

www.tanckritika.hu


Tükörmély

 

Pygmalion-variációk

Czékmány Anna kritikája a Tükörmélyről

Nehéz lenne számot adni arról, hogy a Pygmalion mítosznak hány adaptációja, újraértelmezése született az elmúlt pár ezer évben. A teremtménye iránti szerelméről elhíresült művész története volt már a kielégíthetetlen, mindig tökélyre vágyó alkotó allegorikus meséje, az önmagában egy másikat, egy nőt hordozó férfilélek szimbóluma, a benne megjelenő utód nélküli szerelem miatt a terméketlen művészet hasonlata – és még hosszan folytathatnánk a sort. A Pygmalion-történet úgy tűnik olyan váz, amely számos alkotónak biztosított lehetőséget, hogy segítségével elemezze az emberi psziché rejtelmeit, “tisztázza” férfi és nő, alkotó és műalkotás viszonyát.

(Juhász Zsolt: Tükörmély - Duna Táncműhely)

 


A CSŰR

 

MAGYAR NEMZET
A pokoljárás kunyhójában
-TÁNC-




2003.03.10 Margittai Gábor


 

 

Vendégszerető

 

ELLENFÉNY

 

Helmeczi Hedvi kritikája a Vendégszeretőről

Panelablak reluxával, sivár, funkcionális bútorok, egy ágy, egy szék, csap a falon. Férfi tombol pengő sarkantyúval középen. Rendben, legyen szó egy magányos férfiről. És az alapvetően néptánc által kínált formák (szóló, botostánc, párostánc stb.) lineáris történetbe helyezésével biztosítható a kerülő, hogy nemcsak a táncosok virtuozitásáról bizonyosodunk meg, hanem ezek állapotrajzokká is töltődnek: a koreográfia ezért szétcsúsztatja a néptánc merev szabályait, a dramaturgia pedig erőteljes helyzeteket teremt.

(Juhász Zsolt: Vendégszerető - Duna Táncműhely)


A tizedik vőlegény


ELLENFÉNY

Kortárs néptánc?

Szúdy Eszter kritikája a "A tizedik vőlegényről"

A zenészek a színpadtér jobb oldalán elhelyezkedve, hangolás közben vörösbort iszogatnak. Máris otthonos a hangulat. (Egy pohárkával biz’ nekünk is jólesne!) Borospincében vagyunk – jelzik a színhelyet a félsötétből előderengő hordók, amelyek mélyéből kalapos, nyalka férfiak bukkannak fel, öltönyben, nyakkendősen, ahogy a kivételes eseményhez dukál. Mert legénybúcsúra gyűltek össze a barátok. Előbb csak felsőtestükkel “járják”, aztán jobb lábukat a hordó oldalához csapva, dinamikusan tekerik, csavarják az erdélyi legényes motívumait.
(Juhász Zsolt: A tizedik vőlegény – Duna Táncműhely)


 

 

Infant

 

 

ELLENFÉNY

Gyerekcípő és csizma

Hercku Ágnes kritikája az Infant előadásról

Infant. Vajon miért? Csak a darab első fele kapott volna címet? Vagy a koreográfus, Juhász Zsolt begin_of_the_skype_highlighting     end_of_the_skype_highlighting elképzelése szerint a szereplők mindvégig gyermekek, akik ki-kikacsintanak a felnőttkorból? Utóbbira a szórólapon idézett Szőcs Géza versrészlet („Ott alszik benned, érzed, mint egy kis belső medve, add rá, hogy meg ne fázzon, és legyen élni kedve, add rá a benned alvó gyanútlan kis gyerekre, ki benned  forgolódik csak forgolódik egyre”) enged következtetni, előbbire pedig  maga az előadás.
A háttérben kis dobogó, rajta egy parasztház szobabelsője, benne fiatal pár ül. Ők kísérik zenével az előadást, időnként pedig rövid némajátékkal életképeket villantanak fel. Előttük, középen fél méter magas, körbejárható dobogószínpad áll, melyet szivacs-szőnyegek vesznek körül, megtoldva a színpad méreteit és megkönnyítve a dobogóról  induló eséseket, ugrásokat.

(Juhász Zsolt: Infant - Duna Táncműhely)